Ildivel gyakran felemlegetjük egyetemi éveinket, hogy akkor volt nekünk a világon a legjobb :) Reggel 8-tól helyesírás óra, az üres időben hazamenés, ebédelés és véletlenül nem visszamenés az egyetemre. Helyette inkább a Balázs show nézést és röhögést választottuk. Meg a SZÜV büféből 2 deci banánturmixot 3 decis pohárban, meg tejfölös kenyeret és fűben éneklést. Ötöd éven azért már tanultunk is egy keveset, olykor együtt is. Egy ilyen alkalommal - egy jegyzet félreolvasásából - született meg a "brünói vacsora" gondolata. A pedagógusok burn out-jának köszönhetjük a brnoi sertésszeletet. Hát, semmi sem véletlen. És az sem, hogy az államvizsga után megrendezett vacsorán az én tányéromra nem is hús került, hanem a megmaradt liszt, tojás és zsemlemorzsa keverékéből kisütött izé...:)
Tipp: Itt olvastam róla, hogy hányféleképpen is nevezik ezt az izét. Érdemes a hozzászólásokat elolvasni, ad néhány vidám percet.
Hozzávalók:
- karajszeletek
- mustár
- só, bors
- ételízesítő
- liszt
- tojás
- zsemlemorzsa
Elkészítés:
A hússzeleteket kiklopfoljuk. Megkenjük mustárral, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk ételízesítővel és kicsit állni hagyjuk. Majd bepanírozzuk és olajban kisütjük.
Ildi!
VálaszTörlésEzen a jeles alkalmon hangzott el az azóta méltán híres Kisavas zenekar énekes-gitárosától a "Kupcsikó, Kupcsikó, megvan a dipó" kezdetű örökbecsű. Csak mondom :)
VálaszTörlés-i
jeeee :)
VálaszTörlés